prof DR Wass Albert versei

                               1. - oldal

   MERT NEM VOLTÁL VELEM

Nem voltál velem,

pedig oly szépen jött az este:

szelíden, mint a szerelem.

Fütyörésző szél indult esti útra.

Legényesen. Kék hegy-leányok várták.

Nótás aratók jöttek a mezőkről,

és a szívükből messzire dobálták

a vidámságot és az életet.

De nem voltál velem… s az arcokon

hiába simult ma minden redő:

a dombon szürke ködruhában állt

s komoran hallgatott a temető.

DR WASS ALBERT -

(( A LAP ALJÁN VAN TÖBB VERS IS ÉS LESZ MÉG TÖBB IS ))

        

 WASS A " TAVAK KÖNYVE " KÖVETKEZŐ VIDEÓ

  MÁR VAN  A VERSEIBŐL  2. OLDAL KATT ITT

 

ITT 1 SZÉP ÍRÁSA ÉS UTÁNNA A  VERSEK

 

              Fiatalok....

   Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből. Életrevalók vagytok.

      ..  ..  ..  ..

   Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt.           

                  

   Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban.

    

Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész.

    És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is. Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek.

    Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa. ...

  Fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek.

                  

       Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül.

    Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek.

    Egyet ne feledjetek el : 

 

    amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

   Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!

        PROF   dr     W A S S   A L B E R T

  V E R S E I  :

          LÁTHATÓ AZ ISTEN

    Fűben, virágban, dalban,

fában, születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,

ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly

magasság, nincs oly mélység, amiben

Ő benne nincsen.

   Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka

pillanat, mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak, s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros, villám-világos éjszakákon.

WASS A.: " CSUPAFEJ " VIDEÓ 

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok:
 Ti ne
gyászoljatok. 
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek.
Megtaláltok napnyugtakor,
a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny-suhogásában,
s egy bagoly huhogásában. 
   Én itt leszek közel. 
Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm. 
Ha érezni akartok engem,
lépjetek ki a természetbe, 
És álljatok meg valahol a csendben. 
Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk 
zenéjében engem meghallotok.

Mosolyogjatok egy virágra, 
egy pillangóra,egy kis madárra, 
Egy pislogó csillagra a 
messzi láthatáron,

Míg az estnek árnya köröttetek
 lassan bezárul. 

Csak mosolyogjatok,

és én az öröklét ragyogásában

Visszamosolygok rátok.

        Ü Z E N E T    H A Z A

Üzenem az otthoni hegyeknek:

A csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

Esőnek, hónak, fellegeknek,

És nincs ború örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,

Ha sáska járja is le a vetést,

Ha vakond túrja is a gyökeret,

A világ fölött örök a Rend

S nem vész magja a nemes gabonának,

De híre sem lesz egykor a csalánnak,

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

Üzenem az erdőnek, ne féljen,

Ha csattog is a baltások hada,

Mert erősebb a baltánál a fa

S a vérző csonkból virradó tavaszra

Új  erdő sarjad gyõzedelmesen.

S még mindig lesznek fák,

mikor a rozsda

A gyilkos vasat  rég fölfalta már,

S a sújtó kéz is szent jóvátétellel Hasznos anyaggá vált a föld alatt ...

A víz szalad, a kő marad, a kő marad.

           

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

Ha egyenlõvé teszik is a földdel,

Nemzedékek örségváltásain

Jönnek majd újra boldog építők,

És kiássák a fundamentumot,

S az erkölcs õsi, hófehér kövére

Emelnek falat, tetõt, templomot!

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

Ki nem hamuval és ember vérrel

Köti meg a békesség falát,

De szentelt vízzel és búzakenyérrel,

És épít régi kőből új hazát!

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

A fundamentum Istentõl való.

És Istentõl való az akarat,

Mely újra építi a falakat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,

Kik megtagadják ma a nevemet:

Ha fordul egyet újra a kerék

Én akkor is a barátjok leszek.

S nem lesz bosszú, gyűlölet, harag,

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk...

S leszünk egy cél és egy akarat.

A víz szalad, de a kő marad,

a kő marad.

És üzenem mindenkinek

Testvérnek, rokonnak, idegennek,

Gonosznak, jónak, hűségesnek, és alávalónak,

Annak akit a fájás űz, és annak,

Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

Vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fenn a magos ég alatt

Mozdulnak már lassan a csillagok...

A víz szalad, és csak a kő marad, a kő marad.

MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK!

A tiszták és a békességesek,

Erdõk, hegyek, tavak és emberek!

Jól gondolja meg ki mit cselekszik.

Likasztják már  az égben fönt

a rostát,

S a csillagok tengelyét olajozzák

Szorgalmasan az angyalok.

És lészen csillagfordulás megint:

És miként hírdeté a Biblia:

Megméretik az emberek fia

S ki mint vet azonképpen arat.

Mert elfut a víz, csak a kő marad,

De a kő marad!

        PROF    DR.   Wass  ALBERT

                  ELŐHANG

Volt egyszer egy ember,

aki az ő háza udvarán

oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta,

nem kőből építette,

hanem ezer meg ezer apró,

csillámló homok-szemcséből,

és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek,

akik arra járva látták,

nevettek rajta és azt mondták:

bolond.

De az oszlop csak épült,

egyre épült,

mert az ember hittel a szívében

építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott,

az emberek még mindig nevettek

és azt mondták:

majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél:

és nem döntötte össze.

És jött a második szél:

és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött,

egyik sem döntötte össze,

hanem mindegyik szépen

kikerülte az oszlopot,

amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták,

csodálkozva összesúgtak

és azt mondták: varázsló.

És egy napon berohantak az udvarára,

és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt,

hanem kiment megint az ő udvarára

és hittel a szívében kezdett

új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból,

sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok

apró homok-szemcséből és a homokszemcséket

köddel kötötte össze.

(Szentgothárd, 1926. november 14.)

               RÜGYEK

Az orgona-bokorra cinke szállt,

s a kis rügyeknek halk titkot sugott:

a dombon látta már a napsugárt,

már jönni fog,

s a lombok börtönére fényt havaz!

Smaragd szívekben felpezsdült az élet.

Csodás remény: valahol újra éled

egy régi álom, csillogó tavasz.

Lelkünkben is

ilyen rügyecske tán a gondolat.

A jég alatt

szellem-páncélzat védi: kőkemény.

Egy forró csókra hirtelen kipattan,

s dalos tavasz lesz: csengő költemény.

DR WASS ALBERT  VERSEI  2 OLDAL    KATT ITT

Oldal: DR Wass Albert + VERSES 1 OLDAL + "TAVAK K."- MESEJÁTÉK-FILM
TUNULJUNK MEG - ÉL-VEZ-NI - - ÉLNI és ÉLVE-Z-NI TUD-NI KELL - © 2008 - 2024 - mikifilm.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat